Fizikai jellemzők
A fenékjáró küllő jellemzően megnyúlt, karcsú, kerekded (majdnem hengeres) testtel rendelkezik, nagyon kevéssé oldalosan összenyomott - tökéletes test az aljzati élethez. A fej széles és lapos, bentikus élethez alkalmazkodott. Az orr viszonylag tompa. A száj alsó helyzetű, vízszintes, tökéletes az aljzatról való táplálék felszívásához. A legjellegzetesebb vonás a bajuszszálak: a száj minden sarkában egy-egy hosszú bajuszszál, érzékelési receptorokban gazdag a homokban lévő táplálék felderítéséhez.
A színezet visszahúzódó, tökéletesen álcázott homokos aljzathoz: halványsárgás-szürke vagy barnásszürke hát, a test mentén sorban elhelyezkedő 7-9 nagy feketés folttal (jellemzők és diagnosztikusak), sárgás-fehér has. A szokásos méretek 8-12 cm és 15-40 gramm, ritkán 15 cm felett.
Élőhely és elterjedés
A fenékjáró küllő szigorúan bentikus hal, amely homokos és köves aljzatokra specializálódott - az egyik kevés faj, amely feltétlenül tiszta homokot vagy kavicsot igényel, teljes mértékben kerüli az iszapos aljzatot. A Duna-deltában a fenékjáró küllő jelen van, de lokalizált, kizárólag kemény, tiszta subsztrátú zónákat foglel el: a Duna főágait finom homokkal vagy kaviccsal, a tengeri csatornákat tiszta homokos aljzattal.
Az ideális élőhely: kizárólag homokos, köves vagy kavicsos aljzat (teljesen kerüli az iszapot), tiszta vagy mérsékelten zavaros víz, gyenge-mérsékelt áramlat, jól oxigenált víz, nyílt, tiszta aljzatfelületek. A fenékjáró küllő rendkívül csoportos - több száz egyedből álló nagy rajokban él, amelyek együtt mozognak. Érzékeny a szennyezésre és jó vízminőséget igényel.
Viselkedés és táplálkozás
A fenékjáró küllő bentikus mindenevő, amely a homokos aljzaton való táplálkozásra specializálódott. Tápláléka magában foglalja: vízi rovarlárvák (efemeroptere, chironomidae, kis trichoptera), oligochaeta férgek, kis rákfélék, kis puhatestűek, diatomák, szerves detritusz homokból, és alkalmanként ikrák és puiet. A táplálkozási mód jellemzően bentikus: a fenékjáró küllő szenzorikus bajuszszálaival észleli a táplálékot a homokban, majd az alsó szájával felszívja a homok- és üledékszemcséket, kiválasztja az ehető részecskéket és kipöki a maradékot.
Lenyűgöző és egyedi jellemző a csikorgó hangok kibocsátásának képessége, amelyeket az egyedek közötti kommunikáció eszközének tartanak - a fenékjáró küllők "beszélgetnek" egymással, valószínűleg a raj kohéziójának fenntartásáért vagy veszély jelzésére. A fenékjáró küllők sok ragadozó kedvelt zsákmányát képezik: a közönséges vidra étrendjének akár 45%-át, a közönséges jégmadárénak 25-45%-át alkotják.
Életciklus és szaporodás
A fenékjáró küllő viszonylag korán éri el az ivarérettséget, 2-3 évesen, 6-9 cm-nél. A szaporodás tavasszal és nyáron, április és augusztus között zajlik (hosszú, kiterjedt időszak), amikor a vízfelszín hőmérséklete meghaladja a 13°C-ot. Az ívási időszakban a fenékjáró küllők rövid migrációkat végeznek mélyebb zónákból a sekély felszíni vizek felé, jól oxigenált területeken mérsékelt áramlattal és tiszta kavics- vagy prundaljzattal.
A termékenység mérsékelt: egy nőstény néhány ezer ikrát rak szezonban (becsülten 3 000-8 000, mérettől függően). Az ikrák aprók, áttetsző, ragacsosak, különleges ragasztószálakkal, amelyek kövekhez vagy más subsztrátumhoz rögzítik őket a kelésig. A kelés kb. 7-10 nap múlva következik be. Növekedés: az első évben 4-6 cm, a másodikban 7-10 cm, a harmadikban 10-12 cm, majd a növekedés drámaian lelassul. Az élettartam rövid (5 év tipikusan).
Természetvédelmi helyzet
A fenékjáró küllő az IUCN által "Least Concern" (LC) besorolást kapott, széles elterjedéssel Európában. Romániában és a Duna-deltában az állományok viszonylag egészségesek, de a korlátozott élőhely (tiszta homokos aljzatot igényel) szűkíti az elterjedést. Nem részesül különleges védelmi intézkedésekben. A fenékjáró küllő fontos ökológiai szerepet játszik trofikus átviteli láncszemként: a kis bentikus faunát fogyasztja és kulcsfontosságú zsákmányként szolgál a csúcsragadozóknak (vidra, jégmadár, csuka, süllő).
A fenyegetések mérsékeltek: hidrológiai változások (folyókanyarítás, természetes homok eltávolítása, iszap általi eltemetés), vízszennyezés, eutrofizáció, kavics- és homokbányászat a folyókból. Romániában számos Natura 2000-es élőhelyet jelöltek ki a fenékjáró küllő megőrzésére, köztük a Duna-deltában is.
Források
- Wikipedia: Gobio gobio
- FishBase: Gobio gobio
- Különböző tudományos publikációk a fenékjáró küllő biológiájáról Romániában
